Nem arról az ajándékról van itt szó, amelyet mi adjunk, hanem arról, melyet kapjunk. Elgondolom magamnak, hogy olyan magunkféle szeretetszövetség-társak mit is kívánjunk magunknak újévi ajándékul, s nem képzelhetem, hogy nagyobb s értékesebb ajándékot kívánhatnánk magunknak, mint nagyobb, forróbb, boldogítóbb s mozgatóbb Isten-szeretetet. Ember ugyanis adhat embernek gyöngyöt és virágot, csecsebecsét és sok tarkaságot; de az isteni ajándék mindig olyan lesz, amitől az ember önmagában jobb s Istennek is és embernek is értékesebb lesz, s ilyen kell nekünk. Én tehát újévre is megint csak ily ajándékot s nevezetesen Krisztusnak embert s lelket szerető szellemét kívánom magamnak, hogy szívem is melegebb legyen tőle s a lelkem is jobban győzze azt a munkát, mely ki nem fárad s újra kikezdi a nehézségeket, s hogy kitartásom is legyen, mikor nem megy minden a kedvem szerint.
Prohászka Ottokár
Missziós levelek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése