"A Keresztfa alatt.
Ott állok magamban... az Isten végtelen szeretetének igézetében; lelkemet elfogja a könyörület s az imádás mély érzése, szemembe könny gyűl; lehajtanám fejemet, de a kereszt vonz, késztet, hogy nézzek rá; mert << rám néznek és sírnak... >> ígéri.
a) Mit adtunk neked Uram, neked, kit szeretnünk s imádnunk kellett volna. Eljöttél s barlangba szorultál; körülnéztél s Egyiptomba futottál; álruhában járó, faragó ács voltál. Egyszer indultunk feléd pálmaágakkal s te sírtál, egyszer bíztad magad ránk s Barabbást választottuk; egyszer akartunk koszorút kötni neked s tövisből kötöttük; egy arcképedet vettük s az << Ecce homo >> arcképe maradt ránk; egyszer tűnt föl, hogy anyád is van s íme, fájdalmas anya lett belőle; egyszer kértél inni s ecetet nyújtottunk. Ó ki hitte volna, hogy ez legyen köztünk sorsod, hogy ilyen legyen utad."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése