"Jézus és a latrok.
<< Egyik pedig a latrok közül, kik ott függnek vala, káromlá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg tenmagadat és minket is. >> (Lk 23,39)
a) Nem értjük, hogy minek szenvedünk; ha szeret az Isten, minek kínoz? << Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat s minket is... >> Íme a kereszten függő emberiség káromlása. De a szenvedés a mostani világrendben elkerülhetetlen, véges, vergődő, fejlődőfélben levő természetünk, erkölcsi harcaink, gyarlóságunk s bűneink miatt. Krisztus is, a lator is szenved; de a lator káromkodik és Krisztus imádkozik; a latornak sötét a lelke s Krisztus mennyországot hordoz magában. Ez a különbség és ez a problémának megoldása. Erkölcsi fölényünk által emelkedünk ki a szenvedés mechanikájából. Fölemelkedve a hit, remény s a türelem magaslatára, napfényt és értelmet sugározunk a szenvedés észbontó mélységeibe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése