"Az áruló
<< Míg ő szólott, íme Júdás eljöve és vele nagy sereg... és azonnal Jézushoz járulván, mondá: Üdvözlégy rabbi és megcsókolá őt. Mondá neki Jézus: Barátom, mi végre jöttél? >> (Mt 26, 47)
Jézus szép, isteni lelkére rávetődik a passziónak egyik legsötétebb árnya; a megtestesült Istent megcsókolja a megtestesült sátán; meri, judásbérrel kezében, judáscsókkal ajkán lép Krisztushoz. Ez a csók a legmegalázóbb s legfájdalmasabb emberi illetés; ezt a tanítványtól szenvedte. A világ győzedelmeskedik: nézzétek, ilyenek a tanítványai! - Barátom, lehetséges-e, hogy ily végre jöttél, hogy ennyire jutottál, te apostolom, barátom és szégyenfoltom? - Imádlak mély részvéttel Jézusom! Értlek, tudom, hogy melyek lelkednek legégetőbb sebei, melyek dicsőségednek sötét foltjai! Nem ellenségeidtől, hanem híveidtől, barátaidtól, papjaidtól valók azok! Az én erényem Jézus becsülete és vigasza; féltékeny leszek rá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése