Ha meg akarjuk szüntetni a szenvedéseinket, íme, itt egy hasznos tanács!
"Ó mennyire ostoba volna az az ember, aki a poklot akarná megízlelni ott, ahol örök élete lehetne! Mert ha jól meggondolom, az örök életben nincs más, mint Isten édes akaratának alávetett és vele összhangban levő, megbékélt akarat: akik az örök életet ízlelik, nem képesek másra vágyni és mást akarni, csak amit Isten akar, és az igaz ízlelők minden gyönyörűsége ezen a megbékélt akaraton alapszik. Ezzel ellentétben azokat, akik a pokolban vannak, a saját gonosz és rossz akaratuk égeti és emészti, amely akarat kegyetlen gyötrelmeket okoz nekik a türelmetlenséggel, a gyűlölettel és a haraggal; ezek keserítik és mardossák őket. És minderre tudatlansága és a vaksága teszi méltóvá az embert: mert ha bölcs lett volna ebben az életben, amíg a Kegyelem ideje tartott, azaz amíg a kegyelem befogadása az ő akaratától függött, megszabadulhatott volna ettől a tudatlanságtól és vakságtól. Ó drága testvérem, az igaz ízlelőkkel egyesülj, akik már ebben az életben Istent ízlelik, mert akaratuk egy lett az Övével! Hiszen nem másból áll a mi szenvedésünk, csak abból, hogy azt akarjuk, ami nem lehet a mienk. Ha az akarat szereti a hírnevet, a gazdagságot, az élvezeteket és a jó állásokat vagy a testi egészséget - ha rendetlen érzülettel akarja és kívánja és nem képes megszerezni ezeket, sőt gyakran az is elveszíti, amije volt-, a legnagyobb szenvedést érzi, mivel igen rendetlenül szereti önmagát. Így tehát az akarat az, ami a szenvedést okozza: vesd el az önakaratot és megszűnik minden szenvedés."
Forrás: Sienai Szent Katalin: Misztikus levelek 1. (47. o.)
"Ó mennyire ostoba volna az az ember, aki a poklot akarná megízlelni ott, ahol örök élete lehetne! Mert ha jól meggondolom, az örök életben nincs más, mint Isten édes akaratának alávetett és vele összhangban levő, megbékélt akarat: akik az örök életet ízlelik, nem képesek másra vágyni és mást akarni, csak amit Isten akar, és az igaz ízlelők minden gyönyörűsége ezen a megbékélt akaraton alapszik. Ezzel ellentétben azokat, akik a pokolban vannak, a saját gonosz és rossz akaratuk égeti és emészti, amely akarat kegyetlen gyötrelmeket okoz nekik a türelmetlenséggel, a gyűlölettel és a haraggal; ezek keserítik és mardossák őket. És minderre tudatlansága és a vaksága teszi méltóvá az embert: mert ha bölcs lett volna ebben az életben, amíg a Kegyelem ideje tartott, azaz amíg a kegyelem befogadása az ő akaratától függött, megszabadulhatott volna ettől a tudatlanságtól és vakságtól. Ó drága testvérem, az igaz ízlelőkkel egyesülj, akik már ebben az életben Istent ízlelik, mert akaratuk egy lett az Övével! Hiszen nem másból áll a mi szenvedésünk, csak abból, hogy azt akarjuk, ami nem lehet a mienk. Ha az akarat szereti a hírnevet, a gazdagságot, az élvezeteket és a jó állásokat vagy a testi egészséget - ha rendetlen érzülettel akarja és kívánja és nem képes megszerezni ezeket, sőt gyakran az is elveszíti, amije volt-, a legnagyobb szenvedést érzi, mivel igen rendetlenül szereti önmagát. Így tehát az akarat az, ami a szenvedést okozza: vesd el az önakaratot és megszűnik minden szenvedés."
Forrás: Sienai Szent Katalin: Misztikus levelek 1. (47. o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése