2013. máj. 23.

Üresség Isten számára

Mt6,3 - Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb



Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába:
Bizonyos értelemben minden erény benne foglaltatik a szellemi szegénységben (˘al-faqr) és a faqr kifejezés rendszerint a spiritualitásnak mint egésznek a jelölésére használatos. E szegénység semmi más, mint vacare Deo, üresség Isten számára; a szenvedélyek elvetésével veszi kezdetét, a koronája pedig az >>én<< eltörlése az Istenség előtt. A természete ezen erénynek tisztán mutatja a fordított analógiát az emberi szimbólum és annak isteni archetípusa között: ami a teremtmény oldalán üresség, az a Teremtőén teljesség.

Egy másik erény, ami a szintéziseként fogható fel mindannak, amit a >>szegénynek<< lenni attitűdje magában foglal, az őszinteség vagy az igazságszeretet. ... a spirituális őszinteség magában foglalja ama tudathasadásos helyzet megszűnését - mely a lélek közönséges állapota -, amelyben az ember ösztönösen és elkerülhetetlenül beilleszti a (saját cselekedeteit is magában foglaló) világ és Isten közé az ego pszeudoprincípiumát, ahelyett, hogy a világot és a cselekedeteit az Isteni Igazság szemével szemlélné. Aki őszinte és igaz, az független az >>énje<< veleszületett vagy spontán ösztönzéseitől; nem leli örömét ebben az >>énben<<, és hagyja, hogy a bal keze tudatlan maradjon afelől, amit a jobbja tesz.

Nincsenek megjegyzések: