Az AQUILA közösség egyik összejövetelén elhangzott előadás indította egyik társunkat, Rizmayer Pétert a következő írásra:
Filozófia órán
A lényeg persze Isten. Pável Márta bármilyen témáról beszél, valójában ugyanarról beszél más-más köntösben: Istenről. Amikor valamilyen témát felhoz, mindig megismerünk valami újat, tudattágítót és szépet, ami képtelen ellenállni a tolmácsolásában annak, hogy beépüljön a végtelen univerzum isteni rendjébe és a helyesen fülelő hallgatóba egyszerre: így leszünk eggyé az univerzummal, és értünk meg valamit belül az átfogó törvényről és magunkról egyszerre és ugyanabban a pillanatban. Talán ez a megértés? Lehet. De – ha belegondolok – ugyanígy működik a nevetés is, hiszen egy jó nevetésben felolvad az ember és megszűnik önálló ego lenni. Talán ezért van olyan közel egymáshoz a filozófia és nevetés. Persze csak akkor, ha jól csinálják, tiszta szívvel. Nálunk ebben nincs hiány. Utolsó filozófia óránkon Pitagorasszal foglalkoztunk (többek között az maradt fenn róla, hogy függöny mögül tartotta az előadásait, képes volt egyszerre több helyen jelen lenni, illetve egyszer megmutatta, hogy egyik lába aranyból van és hitt a lélekvándorlásban). Végig nagy élmény volt az előadás, mégis a végén érte el a csúcspontját, amikor azt tanácsolja Pitagorasz, hogy teljes névtelenségben élj, oldódj fel, és tűnj el a világ számára, legyél senki: ne tűnj ki semmiben, utasíts vissza minden kitüntetést, a hírnevet, beszélj keveset, viselj egyszerű ruhát, lakj szerény lakásban, keresd a magányt és egyedül Isten lásson (mert egyedül csak hozzá és neki tartozol elszámolással): és így – ebben a névtelenségben – legyél nevezetes. Ezt hívja Pitagorasz „nevezetes névtelenségnek”. Csodálatos igazság, ez az élet értelme: egészen eltűnni, megszűnni Istenért, hogy végre önmagad legyél, megvalósuljon az igazi lényed. Minden szép, ami így van (vagy talán így nincs). Remélem, a kedves olvasó is érzi, tudja legbelül, hogy ezt kellene megvalósítanunk. Félreérthetetlen. Így hát elhatároztam, hogy megcsinálom. Persze ezen lehet jót nevetni. De talán csak bölcsen, teljes szívből, megértően lehet igazán.
Köszönöm Mártának az előadást!
Filozófia órán
A lényeg persze Isten. Pável Márta bármilyen témáról beszél, valójában ugyanarról beszél más-más köntösben: Istenről. Amikor valamilyen témát felhoz, mindig megismerünk valami újat, tudattágítót és szépet, ami képtelen ellenállni a tolmácsolásában annak, hogy beépüljön a végtelen univerzum isteni rendjébe és a helyesen fülelő hallgatóba egyszerre: így leszünk eggyé az univerzummal, és értünk meg valamit belül az átfogó törvényről és magunkról egyszerre és ugyanabban a pillanatban. Talán ez a megértés? Lehet. De – ha belegondolok – ugyanígy működik a nevetés is, hiszen egy jó nevetésben felolvad az ember és megszűnik önálló ego lenni. Talán ezért van olyan közel egymáshoz a filozófia és nevetés. Persze csak akkor, ha jól csinálják, tiszta szívvel. Nálunk ebben nincs hiány. Utolsó filozófia óránkon Pitagorasszal foglalkoztunk (többek között az maradt fenn róla, hogy függöny mögül tartotta az előadásait, képes volt egyszerre több helyen jelen lenni, illetve egyszer megmutatta, hogy egyik lába aranyból van és hitt a lélekvándorlásban). Végig nagy élmény volt az előadás, mégis a végén érte el a csúcspontját, amikor azt tanácsolja Pitagorasz, hogy teljes névtelenségben élj, oldódj fel, és tűnj el a világ számára, legyél senki: ne tűnj ki semmiben, utasíts vissza minden kitüntetést, a hírnevet, beszélj keveset, viselj egyszerű ruhát, lakj szerény lakásban, keresd a magányt és egyedül Isten lásson (mert egyedül csak hozzá és neki tartozol elszámolással): és így – ebben a névtelenségben – legyél nevezetes. Ezt hívja Pitagorasz „nevezetes névtelenségnek”. Csodálatos igazság, ez az élet értelme: egészen eltűnni, megszűnni Istenért, hogy végre önmagad legyél, megvalósuljon az igazi lényed. Minden szép, ami így van (vagy talán így nincs). Remélem, a kedves olvasó is érzi, tudja legbelül, hogy ezt kellene megvalósítanunk. Félreérthetetlen. Így hát elhatároztam, hogy megcsinálom. Persze ezen lehet jót nevetni. De talán csak bölcsen, teljes szívből, megértően lehet igazán.
Köszönöm Mártának az előadást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése