A bodzabokor megmozdult és így szólt: "Itt feküdtél árnyékomban, illatom körülvett téged, de te nem értettél meg engem. Az illat az én beszédem, ha a szerelem lobbantja fel." Elröppent előtte az alkonyi szellő és így szólt: "Halántékod körül játszogattam, de te nem értettél meg, a fuvallat az én beszédem, ha a szerelem lobbantja fel." A napsugarak áttörtek a felhők között és a sugár izzott, mintha szavakban szólna: "Elöntöttelek téged folyékony arannyal, de te nem értettél meg; a perzselő sugár az én beszédem, ha a szerelem lobbantja fel."
E. T. A. Hoffmann, Az arany virágcserép
E. T. A. Hoffmann, Az arany virágcserép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése