2013. aug. 10.

Adjunk időt a belső imának

... a szemlélődés gyakorlata nem kerül sok időbe ... Ennél rövidebbet el se képzelhetsz. Olyan kicsiny, mint egy pillanat ...
... a legfőbb lelki képességnek, az akaratnak egy röpke pillanat is elég ahhoz, hogy elmozduljon vágyai célja felé.
Ha a kegyelem segítségével visszanyernéd eredeti képességedet, amelyet a bűnbeesés előtt birtokoltál, akkor tökéletesen ura lennél akaratod minden rezdülésének. Nem veszne semmi kárba, hanem egész akaratod az egyetlen jóra, minden vágyunk céljára, magára Istenre irányulna... Egyedül Isten az, aki egészen kielégítheti lelkünk éhségét és vágyakozását.
Értelmével senki sem tudja egészen felfogni a teremtetlen Istent... De aki szeret, az a szeretetével átölelheti Istent, akinek lénye betölti és meghaladja az egész teremtett világot. ... ennek a szeretetnek a megtapasztalása adja az örök élet örömét, elveszítése pedig az örök gyötrelmet.
Aki Isten kegyelmének segítségével tudatára ébred az akarat folytonos törekvéseinek, és megtanulja, hogyan irányíthatja azokat Istenre, az már ebben az életben meg fogja ízlelni a mennyország örömét, odaát pedig a maga teljességében élvezheti. ...
Nagyon ügyelj tehát az időre: arra, hogy hogyan töltöd el. Nincs ennél értékesebb.

A Megnemismert felhője
(4. fejezet)

Nincsenek megjegyzések: