„Csak ennék, csak innék, azért hogy újból megéhezzem és újból megszomjazzam, és ismét ehessem és ismét ihassam mindaddig, amíg elnyel a lábaim alatt felnyíló sírverem, s én magam is a talaj eledele leszek. Magamhoz hasonló lényeket nemzenék, hogy ők is ehessenek és ihassanak és meghaljanak, és magukhoz hasonló utódokat hagyjanak hátra, akik ugyanazt teszik majd, amit már én is tettem. Mire való ez a folytonosan önmagába visszatérő kör? Mire való ez az önmagát szüntelenül elnyelő szörny, arra, hogy újból szülhesse magát, s azért szülje magát, hogy újból elnyelhesse?"
Az érzéki létet át kell alakítani érzékfelettivé, olyanná, amely több az anyagnál, a hatalomnál, az élvezetnél, ami örökkévaló és isteni. Ez az átalakulás nem a síron túl, hanem már itt kezdődik, már itt kell megvalósítanunk magunkban az örök, isteni, a tulajdonképpeni embert.
Forrás: Nyíri Tamás: Filozófiatörténet
A képen Johann Gottlieb Fichte látható
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése