"Az egyik napon, éppen a szentáldozás után, telve ilyen habozásokkal s nem tudva magamat rászánni bármilyen alapításra, imádkozni kezdtem a mi Urunkhoz, világosítson meg engem, hogy mindenben teljesíthessem akaratát. Csüggetegségem ugyanis soha nem érte el azt a fokot, hogy képes lett volna ezt a vágyat belőlem kiölni. Ekkor az Úr szemrehányó hangon így szólt hozzám: >Mitől félsz? Mikor hagytalak cserben? Ugyanaz vagyok most is, aki voltam! Ne mulaszd el megvalósítani ezt a két alapítást.< Ó, én nagy Istenem! Mennyire mások a Te szavaid, mint az emberekéi! Egyszerre úgy el voltam szánva, s olyan lelkesedés töltött el, hogy az egész világ nem lett volna képes engem feltartóztatni. Azonnal hozzá fogtam a készületekhez, az Úr pedig elkezdte kezeimhez juttatni a hozzávaló eszközöket."
Avilai Szent Teréz: Alapítások könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése