Vagyon
A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fosvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
-- Használtad te azt az aranyat?
-- Nem -- válaszolta a fösvény --, csak hetente megnéztem.
-- Hát akkor -- mondta a szomszéd --, amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
Átmeneti lét
Egy félelmetes kinézésű szufi ért a palota kapujához. Senki sem merte megállítani, miközben az a trónterembe sietett, ahol a szent életű Ibrahim ben Adam ült.
-- Mit akarsz? -- kérdezte a király.
-- Csak egy helyet, hogy aludhassan ebben a karavánszerájban.
-- Ez nem karavánszeráj, hanem az én palotám.
-- Megkérdezhetem, hogy kié volt ez a palota előtted?
-- Az apámé, de ő már halott.
-- És előtte, kié volt a palota?
-- A nagyapámé, de már ő is halott.
-- És még azt mondod, hogy ez a hely, ahol az emberek tartózkodnak egy kis ideig, és aztán továbbmennek, nem karavánszeráj?
Forrás: Anthony De Mello: A szív ébredése
A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fosvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:
-- Használtad te azt az aranyat?
-- Nem -- válaszolta a fösvény --, csak hetente megnéztem.
-- Hát akkor -- mondta a szomszéd --, amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
Átmeneti lét
Egy félelmetes kinézésű szufi ért a palota kapujához. Senki sem merte megállítani, miközben az a trónterembe sietett, ahol a szent életű Ibrahim ben Adam ült.
-- Mit akarsz? -- kérdezte a király.
-- Csak egy helyet, hogy aludhassan ebben a karavánszerájban.
-- Ez nem karavánszeráj, hanem az én palotám.
-- Megkérdezhetem, hogy kié volt ez a palota előtted?
-- Az apámé, de ő már halott.
-- És előtte, kié volt a palota?
-- A nagyapámé, de már ő is halott.
-- És még azt mondod, hogy ez a hely, ahol az emberek tartózkodnak egy kis ideig, és aztán továbbmennek, nem karavánszeráj?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése