"[...] a szemlélődés során szerzett gazdag bölcsesség szabadon és magától árad ki a lélek legmélyebb bensejéből. Ez a bölcsesség titokzatos és homályos, távol áll tőle az értelemnek és a képzeletnek minden fantáziaképe. Természetes képességeink minden fáradozása és erőlködése sem képes hasonlót létrehozni. Eszméink bármilyen fennköltek és nemesek, e bölcsességhez képest halvány és üres látszatnak valótlan és ostoba képzelgésnek bizonyulnak. A lélek napjának ragyogásában oly messzire esnek a valódi igazságtól, mint a holdsugár sötétsége ködös téli éjjelen egy verőfényes nyári nap szikrázó napsugarától."
A titkos tanácsok könyve, 6. fejezet, részlet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése