Úton

Megértettem, hogy csak egy a fontos, hogy minden erőmmel Őt szeressem, nélküle minden üres, és fölösleges, de olyan érzéketlen, kérges a szívem.
Rájöttem egy nagyon egyszerű dologra, amíg az ember mérlegel Istennel való viszonyában, számítgat, mérlegeli a feladat lehetetlenségét, tervez és azzal foglalkozik, hogy nem képes rá, meg majd ...addig olyan, mint a hal, amelyik csak kóstolgatja a csalit, és nem bírod kifogni.

Egy dolgot tehet az ember, nem törődik a részletekkel, csak egy fontos dolog van: minden erejével, végsőkig megfeszülve, azon lenni, hogy felébressze magában az Isten szeretetét, és ez még nem elég, szerelem kell.
Nem gondolni arra, hogy mit kell odaadni, miről kell lemondani, mit kell változtatni, ezek nem fontosak, csak annyira vágyni Őrá, hogy az ember belebetegedjen minden pillanatba, amit nem vele tölt el. Szent Terézia valami olyasmit mondott, hogy Neki mindegy, ha akár a pokolban kell is lennie, csak Krisztussal lehessen. Valami ilyesmire van szükség. Ha őszintén, és minden időt odaadva ezen munkálkodom, nagyon segít, ezerszeresen visszaadja, a bajban mindig ott van, és ölbe vesz.