2015. jan. 12.

Jézus Szíve

Az "élő vizek forrása" alatt Jézus Szívét értem. Jézus Szíve a nagy indulatok, a nagy akarások s a nagy eljárások organuma. Aki a szív alatt a lágyságot érti, az a legkevesebbet mondja róla; figyeljen inkább a Megváltót jellemző indulatra s arra a lelkületre, melyet Krisztus Lelke s Szíve a Szentlélektől vett. Igaz, hogy az isteni Szívből való az, hogy "szánom a sereget" s az is, hogy "jöjjetek hozzám mindnyájan", - de belőle való az is, hogy a bűn a lélek halála s hogy az ördög nagy hatalom a világban. E Szívben lakik az Isten, de e Szív maga a kispolgári názárethi házban dobog s nem unja azt a szürke életet harminc éven át, akácsak más dolga sem volna a világon. De hát mi dolga legyen s mi különb s sürgősebb lenne mint az isteni élet, melyet ő épen a közönséges hétköznapba s még annak macskazúgaiba is bele akart vinni?
Aki e két jellegnek, a külső igénytelenségnek s a belső kiválóságnak szintézisét megcsinálja, az Jézus Szívében őserőt, mélységet, küzdelmet és békét, hősiességet és szent örömet s végtelen érdemet lát, - az talál benne Szívet, mely a világot érti s mely a földön is már menyországot tud számunkra teremteni.
Boldog ember, aki a szent Szív imádását, tiszteletét s utánzássát, a szent Szív életének saját szívébe átplántálását tűzte ki magának célul s aki azon töri magát.
Prohászka Ottokár: Élő vizek forrása

Nincsenek megjegyzések: