Isten haza hív!

Ismerd meg önmagad! … Miért bolyongsz forrongva, égve? Az idők kezdetén szülőföldedről elküldtek téged. Azután üzenetet kaptál: „Cselekedj helyesen, térj vissza eredendő otthonodba!” De te elfordítottad a fejed, a hírnököket meg sem hallgattad. A világ festett képe megtévesztett téged. Az öntudatlanság fájához kötözted magadat. Azt hitted, erőfeszítéseid révén dolgaid rendben vannak. Megcsalattál.
Vesd el, amit eddig tanultál! Keress egy igazi mestert, válj magad is bölccsé, lépj a szív birtokosai közé, hogy lelkedben a valódi bölcsesség és az igazi tudás forrásai megnyíljanak. Ne félj a túlvilág fájdalmaitól! Mert az emberben sok a rejtett fájdalom. A nép dícsérő szavai, bókjai ne tévesszenek meg, nehogy a Sátán karjába zuhanj! …. Bár megszabadulnának ezektől a formáktól, s ha már itt vannak, igaz mestert keresnének. Bár levetnék e szégyenletes formákat, s a bölcsek palástját borítanák vállukra. Az Utolsó Ítélet hajnalán arcuk fénylene, gondjuk-bajuk nem lenne, szemük semmi mást nem látna Istenen kívül.
Barátom, hozzád szólok, hallod-e? Világos és érthető szavakat szólok, ha eddig nem értetted volna meg, most majd megérted. Azonban rejtett értelmük a szívbe van felírva, szavakkal el nem mondható. … Bárhol legyen is, Isten vele van. … Aki viszont csak a formákat látja, az öntudatlanság selyemzsinórját köti a nyakára. Tűzre veti az engedelmességet és a szolgálatot, a füst beborítja az eget. Mert a szívet Isten magamagának teremtette: „Aki engem keres, az összetört szívekben talál meg.” Aki pedig nem lel utat szívéhez, nem találja meg, amire vágyik, s nem lép be a Paradicsomba. Ne légy öntudatlan! Ha olyannak szolgálsz, aki utat talált a szívéhez, nem fogsz csalatkozni. Nagy szerencse, ha szolgálatába fogad téged!