Pável Márta
2015.08.11.
Edith Stein nagyon okos, elemző, összeszedett és művelt hölgy volt. Nagy örömünkre szolgál az a tudat, hogy a „mi” nagy szentünk, Avilai Szt. Teréz hatására kezdte el a mélyebb kegyelmi életet. Így azt érezzük, Ő is ebbe a mély lelki családba tartozik. Egyik szent lelkileg felgyújtja a másikat.
""Forrás: szent-edith-stein.blogspot.com/p/elete.html
1891. október 12-én Wraczlavban született vallásos zsidó családban. 26 évesen filozófiai doktorátust szerzett. Avilai Szent Teréz „Önéletrajz”-ának olvasása megnyitotta előtte a kegyelmi életet. 1921-ben kezébe kerül Nagy Szent Teréz Önéletrajza. Állítólag egy éjszaka alatt olvasta el és reggelre azt mondta: „Ez az igazság.” Néhány hónap múlva megkeresztelkedik.
A fokozódó egyházüldözés hatására, amely eltiltotta a tanítástól, megérlelődött lelkében a karmelita hivatás. 1933-ban belépett a kölni karmelita zárdába, az örökfogadalmat 1938-ban tette le. A Keresztről nevezett Teréz Benedikta nevet vette fel. Elöljárója utasítására a Karmelben is folytatta irodalmi tevékenységét, számos filozófiai és lelki írást alkotott.
Edith Stein A lélek bezárt kertjében in http://vigilia.hu/regihonlap/1998/10/9810ste.html
„Magának a szeretetnek különböző fajtái és formái vannak a véges világban: a kisebbnek a nagyobb iránti szeretete inkább a vágyódáshoz hasonlít, s elsősorban a befogadásra irányul. A nagyobbnak a kisebb iránti szeretete inkább szabad ajándékozás saját benső bőségéből. Ahhoz azonban, hogy igazi szeretet lehessen, mindig odaadásnak kell lennie. Az a vágy, amely csak magának akar megnyerni valamit, anélkül, hogy magát odaadná, nem érdemli meg a szeretet nevét. Méltán elmondhatjuk, hogy a véges szellem a szeretetben éri el legtökéletesebb teljességét.” EES. 416-417.
Szt. Edith Stein és Avilai Szt. Teréz közös jellemzője a nagyvonalú, felülről való látás a kicsinyes földi pitiánerkedésekkel szemben. Mindketten égi horizontról tudtak szemlélni és ezzel lehetővé tették, hogy Isten is a legbőségesebben árassza rájuk az üdvözítő kegyelmét.
Azzal együtt, hogy tudta veszélyes korban él, Edit Stein nem aggódott, uo. ezt írta „Életem minden reggel újra kezdődik, s minden este befejeződik. Ezen túl nincsenek terveim és kilátásaim. Vagyis természetesen hozzátartozhat a napi munkámhoz, hogy előretekintsek, de "gondot" sohasem jelenthet a következő nap.” B.I. 55.
Pontosan ugyanúgy élte meg a világból való kilépést, ahogyan Teréz, hogy ez nem menekülés volt, hanem az isteni élet belevitele a világba. Hiszen ez volt az egyik feladatuk. Uo. ”Közvetlenül a megtérésem előtt s elég sokáig még utána is azt gondoltam, hogy a szerzetes élet azt jelenti, hogy feladok minden földit, és csak az isteni dolgok gondolatvilágában élek. Fokozatosan azonban be kellett látnom, hogy ezen a világon mást várnak el tőlünk, s még a legzártabb szemlélődő életben sem szabad elvágni a világhoz való kötődést. Sőt úgy vélem: minél mélyebben von magához valakit Isten, annál inkább kell ebben az értelemben is "kilépnie önmagából", vagyis belé a világba, hogy az isteni életet belévigye. B.I. 54.
Ezek az alábbi Edith Stein sorok annyira Avilai Szt. Terézesek:
Uo. „Csak munkaeszköze vagyok az Úrnak. Aki hozzám jön, azt Őhozzá szeretném vezetni. S ahol észreveszem, hogy nem erről van szó, hanem az érdeklődés csak a személyemnek szól, ott nem tudok eszközként szolgálni, s kérnem kell az Urat, hogy más módokon segítsen, hiszen Ő soha sincsen csupán egyikünkre ráutalva.” B.I. 77.
Mindezekről az alábbi vers jut eszembe, amit Teréz kirakott a kolostor falára.
Testvér! válaszd egyiket a kettő közül:
Vagy ne lépj be, vagy, ha igen, beszélj Istenről,
Mert Terézia kolostorában
Csakis ezt a tudományt művelik…
(fordította Szeghy Ernô)
Edith Steint elhurcolják, és 1942. augusztus 9-én Oswiezimben (Auschwitz) a gázkamrában 51 évesen szenvedett vértanúságot. Nagy kár volt, mert még sok szép írást hagyhatott volna ránk, és élete is további példákkal szolgálhatott volna a világnak. Mivel Isten eddig engedte hű szolgáját a világban lenni, nekünk ebbe kell belenyugodni.
1987. május 1-én boldoggá (Köln), 1998. október 10-én szentté avatta II. János Pál pápa (Róma).
2015.08.11.
Edith Stein nagyon okos, elemző, összeszedett és művelt hölgy volt. Nagy örömünkre szolgál az a tudat, hogy a „mi” nagy szentünk, Avilai Szt. Teréz hatására kezdte el a mélyebb kegyelmi életet. Így azt érezzük, Ő is ebbe a mély lelki családba tartozik. Egyik szent lelkileg felgyújtja a másikat.
""Forrás: szent-edith-stein.blogspot.com/p/elete.html
1891. október 12-én Wraczlavban született vallásos zsidó családban. 26 évesen filozófiai doktorátust szerzett. Avilai Szent Teréz „Önéletrajz”-ának olvasása megnyitotta előtte a kegyelmi életet. 1921-ben kezébe kerül Nagy Szent Teréz Önéletrajza. Állítólag egy éjszaka alatt olvasta el és reggelre azt mondta: „Ez az igazság.” Néhány hónap múlva megkeresztelkedik.
Edith Stein A lélek bezárt kertjében in http://vigilia.hu/regihonlap/1998/10/9810ste.html
„Magának a szeretetnek különböző fajtái és formái vannak a véges világban: a kisebbnek a nagyobb iránti szeretete inkább a vágyódáshoz hasonlít, s elsősorban a befogadásra irányul. A nagyobbnak a kisebb iránti szeretete inkább szabad ajándékozás saját benső bőségéből. Ahhoz azonban, hogy igazi szeretet lehessen, mindig odaadásnak kell lennie. Az a vágy, amely csak magának akar megnyerni valamit, anélkül, hogy magát odaadná, nem érdemli meg a szeretet nevét. Méltán elmondhatjuk, hogy a véges szellem a szeretetben éri el legtökéletesebb teljességét.” EES. 416-417.
Szt. Edith Stein és Avilai Szt. Teréz közös jellemzője a nagyvonalú, felülről való látás a kicsinyes földi pitiánerkedésekkel szemben. Mindketten égi horizontról tudtak szemlélni és ezzel lehetővé tették, hogy Isten is a legbőségesebben árassza rájuk az üdvözítő kegyelmét.
Azzal együtt, hogy tudta veszélyes korban él, Edit Stein nem aggódott, uo. ezt írta „Életem minden reggel újra kezdődik, s minden este befejeződik. Ezen túl nincsenek terveim és kilátásaim. Vagyis természetesen hozzátartozhat a napi munkámhoz, hogy előretekintsek, de "gondot" sohasem jelenthet a következő nap.” B.I. 55.
Pontosan ugyanúgy élte meg a világból való kilépést, ahogyan Teréz, hogy ez nem menekülés volt, hanem az isteni élet belevitele a világba. Hiszen ez volt az egyik feladatuk. Uo. ”Közvetlenül a megtérésem előtt s elég sokáig még utána is azt gondoltam, hogy a szerzetes élet azt jelenti, hogy feladok minden földit, és csak az isteni dolgok gondolatvilágában élek. Fokozatosan azonban be kellett látnom, hogy ezen a világon mást várnak el tőlünk, s még a legzártabb szemlélődő életben sem szabad elvágni a világhoz való kötődést. Sőt úgy vélem: minél mélyebben von magához valakit Isten, annál inkább kell ebben az értelemben is "kilépnie önmagából", vagyis belé a világba, hogy az isteni életet belévigye. B.I. 54.
Ezek az alábbi Edith Stein sorok annyira Avilai Szt. Terézesek:
Uo. „Csak munkaeszköze vagyok az Úrnak. Aki hozzám jön, azt Őhozzá szeretném vezetni. S ahol észreveszem, hogy nem erről van szó, hanem az érdeklődés csak a személyemnek szól, ott nem tudok eszközként szolgálni, s kérnem kell az Urat, hogy más módokon segítsen, hiszen Ő soha sincsen csupán egyikünkre ráutalva.” B.I. 77.
Mindezekről az alábbi vers jut eszembe, amit Teréz kirakott a kolostor falára.
Testvér! válaszd egyiket a kettő közül:
Vagy ne lépj be, vagy, ha igen, beszélj Istenről,
Mert Terézia kolostorában
Csakis ezt a tudományt művelik…
(fordította Szeghy Ernô)
Edith Steint elhurcolják, és 1942. augusztus 9-én Oswiezimben (Auschwitz) a gázkamrában 51 évesen szenvedett vértanúságot. Nagy kár volt, mert még sok szép írást hagyhatott volna ránk, és élete is további példákkal szolgálhatott volna a világnak. Mivel Isten eddig engedte hű szolgáját a világban lenni, nekünk ebbe kell belenyugodni.
1987. május 1-én boldoggá (Köln), 1998. október 10-én szentté avatta II. János Pál pápa (Róma).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése