Mindenkiben benne rejlik a kétségbeesés valamiféle gyökere, mert benne él az a gőg, amely mindjárt megteremti az önsajnálat szerteburjánzó gyászvirágait, mihelyst saját erőforrásai felmondták a szolgálatot. És mivel saját forrásaink elkerülhetetlenül cserben hagynak minket, többé-kevésbé mindnyájan ki vagyunk téve az elbátortalanodásnak és kétségbeesésnek.
A kétségbeesés annak a nagy és kemény-nyakú gőgnek végső kibontakozása, amely inkább választja az elítélés abszolút nyomorát, hogysem elfogadja a boldogságot Isten kezéből, és ezzel elismerje, hogy Ő fölöttünk van, és mi képtelenek vagyunk arra, hogy ránk vonatkozó terveit egyedül megvalósítsuk."
(Thomas Merton)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése