Szellemi előrehaladás a mindennapokban

Mi az oka annak, hogy az ember ennyire szétszórt és elégedetlen? Egyrészt az, hogy lelkének mélyén nem a valódi lényegének megfelelő Istent hordozza, hanem csupán egy elgondolt és saját igényeire szabott istent, akit csak a maga módja szerint birtokol, s aki így nem felel meg az Ő önnön isteni lényegének. Ezért aztán ha nem a megszokott körülmények között találja magát, elveszíti Istent is – márpedig nem lehet igazi szolgája Istennek az, aki nem követi Őt mindenhová. Másrészt pedig onnan ered ez az elégedetlenség, hogy az ember átadja magát tennivalóinak, hozzátapad azokhoz a dolgokhoz, amelyek érzékei számára felkínálják magukat. Aki azonban nem akarja, hogy a dolgok foltot ejtsenek rajta, annak azokat a külső, érzéki dolgokat, amelyekkel nap mint nap kapcsolatba kerül, oda kell hagynia, és úgy át kell néznie rajtuk, mintha ott sem volnának.

Az embernek sosem szabad mélyebben belemerülnie a külső dolgokba, mint amennyire elengedhetetlenül szükséges. Ha fut utánuk, belsőleg párbeszédbe elegyedik velük és igényt tart rájuk, akkor előrehaladásában okvetlenül hátráltatni fogják. Ne jelentsenek hát neki semmit, rájuk se hederítsen, és ne is keresse őket; amit nem tud elkerülni, azt fogadja el – de bármivel is találkozzék, mindennel kapcsolatban mondja el magában: »Egyedül Istent keresem, egyedül Őfelé igyekszem, egyedül Őt kívánom.« Amivel találkozik, azt üdvözölje, aztán folytassa útját áldva magában Istent. Hiszen mi más lenne a pokol a maga ördögeivel egyetemben, mint nem szeretni azt, Aki után az összes teremtmény epekedik?! Az embernek tehát minden erejével azon kell lennie, hogy a viszontagságokon és megpróbáltatásokon keresztül Isten irányába törjön, s közben ne törődjön azzal, ami tartóztatni akarja, legyen az kellemes vagy fájdalmas. Ami nem tartozik rá, azt hagyja, hogy a maga útját járja, és ne igyekezzék kezdeni vele semmit – hanem anélkül, hogy bármivel is törődne, anélkül, hogy gondolataival bármihez is odatapadna, kövesse Istenét.

Johannes Tauler: 27. szentbeszéd (részlet)