Pável Márta
2016.08.12.
Forrás: http://www.sasmarta.eoldal.hu
A megközelítőleg 30 éves elmélkedési tapasztalataim birtokában hallgattam végig a temetést végző „szakember” takarékos énekkel kísért szertartását és szövegét, miközben magamban csak kiabáltam.
Tudvalévő – tudom, sokan nem tudják, és ezek szerint az sem, aki temetett, de ez nem egyedi, hanem általános tudatlanság, nagyon kevés kivétellel ‒, a halott az halott, de a lélek él! Aki hall, kommunikál, már értem ezalatt azt, hogy azzal, aki hallja. Az eltávozott lelke a temetésig, de minimum addig, nagyon zavart, van, aki sokkal tovább is az, mert holta után sem lesz senki sem okosabb, sem összeszedettebb. No most, azt prédikálni, hogy a halott imádkozzon értünk, egy nagy szakmai baklövés. Örül szegény lélek, ha megbirkózik azzal, hogy nézheti a testét a koporsóban. A tudata kb. 45 éves korára visszaugrik, ez az önképe marad meg róla, és először is elképed azon, milyen roncsból szállt ki. Sokan örömmel mennének tovább, de ha fiatalabb a teste, vagy nagyon élvezte az ittlétet, nagyon nem tetszik neki, hogy különvált.
Egyszóval: a legkisebb gondja is sokkal nagyobb annál, hogy értünk imádkozzon. Sőt, ő szorul a legtöbb imádságra! Az eltávozottak a testből való kilépés után jó pár napig zavarodottak, „emésztik” a történteket, majd lelki tisztaságuk fényében mennek tovább, ha mennek.
Az mondja a temetést végző „szakember”, hogy a feltámadáskor majd találkozik a szeretteivel. Nos, ez több okból is bajos, végül is igaz, mert egyik sem így lesz. Konkretizálni kellene, mi is a feltámadás és hogyan zajlik le. Ezt most talán nem írnám le…
De a lélek útja folyamatos, sehol sem parkol csak azért, hogy valakit bevárjon vagy találkozzon vele. Ez iszonyúsan földies gondolkodás.
Másik baklövése a „szakembernek” (direkt nem írom, milyen vallású volt, mert szinte mindegy…): egy 87 éves néninek azt prédikálja: élhettél volna még, hirtelen távoztál. Ja, ha ezt egy kb. 40 évesnek mondja, rendben, meg ha olyannak, aki tegnap virult, ma halott, akkor elmegy ez a neki már standard szöveg, de ez a néni több éve súlyos beteg volt és nagyon lassan halt meg. Ez így nekem egy temetési tragikomédia volt.
Ezennel megtiltom mindenkinek, hogy azokon kívül, akiket meghagytam, valaki más temessen, ha arra kerül a sor. Bocsánat, de ilyet nem szeretnék hallani, mérgemben kiugranék a testemből vagy hamvaimból és dübörögve balhéznék, tudom, lenne rá erőm.
Egy temetésnek a hit megerősítésének, vigasznak és a hit ébresztésének kellene lennie, de ez, amit ma láttam, nekem szörnyű, nem veszik észre, hogy az emberek hamis illúziókkal át vannak vágva, ez mindennek az elkenése, semmi több…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése