Ha mármost
azt kérdezed: milyen is voltaképp ez a leválás a világról, hogyha már önmagában
véve is ilyen nemes?
Úgy hát tudd
meg: Az igazi leválás a világról nem jelent egyebet; mint hogy a szellem olyan
mozdulatlan marad minden szeretet és szenvedés; dicsőség, szégyen és megvetés
közepette, mint egy ólomból való hegy a gyenge szélfúvásban. Ez a rezdületlen
leválás teszi leghasonlatosabbá az embert Istenhez.
Mert éppen
ez a mozdulatlan elkülönültsége a világtál teszi az Istent Istenné, és ebből az
elkülönülésből származik az ő tisztasága és egyszerűsége és
változtathatatlansága. És ezért azt, hogy az ember hasonlatossá váljék
Istenhez, olyannyira, amennyire egy teremtmény Istenhez egyáltalában hasonlatos
lehet; ezt csakis a világtól való leválás útján érheti el. Ez azután az embert
tisztává, tisztasága egyszerűbbé, egyszerűsége pedig változathatatlanná teszi,
s mindezek révén az ember hasonlóvá válhat Istenhez; ennek a hasonlóságnak
azonban kegyelemből kell létrejönnie, mert a kegyelem elvonja az idő minden
dolgától és megtisztítja miden mulandó dologtól. Tudd meg hát: Aki megüresíti
magát, kirekesztvén magából a teremtett világot, az megtelik Istennel, és aki
megtelik a teremtett világgal, az kirekeszti magából Istent.
Eckhart Mester
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése