A pallér, aki ezt a munkát vezette, a boldoggá avatási pörben eskü alatt vallotta, hogy a szentanya egyszer kitekintett az ablakon, s azt mondta, adjon a munkásoknak egy kis bort. Ő azt felelte, hogy egy pint bor másfél reálba kerül, az ő emberei pedig sokan vannak Végül azonban mégis hozatott annyit, hogy mindegyiknek jusson két maravédi ára bor - mondjuk, egy korty - s azt is felöntötte vízzel. Alig kezdett azonban a kiosztáshoz, észrevette, hogy a bor nem fogy a korsóban. Ugyanakkor a szentanya is újra megjelent az ablakban s kérdezte, hogy hozatott-e már bort. "Igen, anyám, - felelte ő- de úgy látom, itt az történt, ami a kánai menyegzőn. A víz borrá változott." "Ne beszéljen, - felelte a szent - ezt az Úristen tette," "Jól van, jól, - válaszolta a pallér - de mindenesetre jó segítőtársa volt ebben." Azután a munkásokhoz fordulva, így szólt: "Rajta, barátaim; igyatok, amennyi belétek fér, mert ez szent bor," s azzal töltögette a poharakat a kimeríthetetlen korsóból.
Lábjegyzet Avilai Szent Teréz Az alapítások könyve című könyvében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése