2018. jan. 4.

A csend


Amikor a csend mély, csordultig telített teljességgel, amikor megszűnik a hang utáni vágy, amikor tökéletes az Egyre való koncentrálás, akkor a gondolat olyan, mint a nyíl, eléri és szinte beleolvad a célba; ott az emberi lélek nemcsak megpillantja Istent, de teljesen, egészen, abszolút módon beleolvad az Ő Lényének tisztaságába. Feltöltődik a tiszta fénnyel, ami a lényévé válik, és ezt az energiát, békét, szeretetet sugározza mások felé. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy élő világítótorony.

A szellemi csend a szívet és a tudatot olyan állapotba hozza, hogy kész legyen az Egyetlennel való kommunikációra.

Egy idő múlva az emberi lélek kiemelkedik a csend bábjából és kilépve Isten öléből többé nem is ember, hanem fény, csak fény: a teste világító, szubtilis energia és olyan könnyű, hogy a gondolat ereje által képes repülni. Isten hírnökeként ők bárhová elmehetnek. Ők az angyalok.

Anthony Strano

Nincsenek megjegyzések: