2020. máj. 24.

Seneca idézet (3)


Járjunk be minden földet: egy sincs a világon ránk nézve idegen. Tekintetünk mindenünnen egyformán emelkedik az ég felé; minden isteni dolog egyenlő távolságban van minden emberi dologtól. Ennél fogva míg szemeim el nem vonatnak ama látványtól, melylyel oly kielégíthetlenek; - míg a napot és holdat szemlélnem szabad; míg csügghetek a többi csillagzatokon, - míg azok keltét és nyugtát s gyorsabb vagy lassubb járások okait és időközeit vizsgálhatom, míg nézhetem az éjjel tündöklő oly sok csillagot, melyek közt némelyek mozdulatlanok, mások nem nagy térben futók, hanem saját ösvényökön keringők, - némelyek gyorsan kilövellők, - mások a szemet izzó tűzzel vakítók, mintha lebuknának, vagy hosszú vonalban nagy fénynyel tova repülnének; míg ezekkel együtt vagyok s a mennyire embernek szabad, az égiek közé vegyülhetek; ….. - Korlátolt lélek az, melyet földi tárgyak gyönyörködtetnek. Azokhoz kell vezéreltetnie, a mik mindenütt egyenlőn mutatkoznak, mindenütt egyenlőn tündöklenek s azt kell meggondolnia, hogy az igaz jókat a hamis és rossz vélemények akadályozzák. Minél hosszabb csarnokokat készítnek az emberek, - minél magasabb tornyokat emelnek, - minél szélesebbre bővítik tanyáikat, - minél mélyebbre ássák nyári hűselőiket, - minél nagyobb igyekezettel tágítják éttermeiket: annál több lesz, a mi tőlök az eget elrejtendi. - Oly tartományba vetett a sors, melyben a legbővebb menedékhely is csak egy viskó. Valóban kicsinyes gondolkozású vagy és hitványul vigasztalod magadat, ha ezt csak azért tűröd bátran mert, a Romulus viskóját ismerted. Inkább ezt mondd: az az alacsony kunyhó mégis erényeket rejt; minden templomnál ékesebb; ott látható az igazság, az önmérséklet, az eszélyesség, a kegyelet, minden kötelesség hű teljesítése, az emberi és isteni dolgok tudása. Egy hely sem szűk, mely e nagy erények csoportját magába fogadja...

Nincsenek megjegyzések: