Még arról sem lehetünk tökéletesen meggyőződve – fejti ki Descartes –, hogy nem álmodjuk-e a bennünket körülvevő világot, sőt, az egész életünket. E radikális szkepszis viszont végső soron a hit fogalmának megkerülhetetlenségéhez vezet el, mind a köznapi élet, mind pedig az ismeretelmélet, a tudományos igényű elemzések területén. ….Amennyiben tehát fenntartjuk a tökéletes racionalitás és megismerés igényét, egyszerűen élhetetlenné válik az élet. Minden jogtól és mozgástértől megfosztjuk magunkat: ha addig nem vagyunk hajlandóak semmiféle állásfoglalást megkockáztatni, vagy bármit megtenni, amíg mindent teljesen meg nem értettünk s tökéletesen be nem bizonyítottunk, akkor soha semmit nem mondhatunk vagy cselekedhetünk. Egyetlen út marad tehát nyitva: a racionalitás igényének átértékelése! Ha beláttuk, hogy paradox módon éppen a tökéletes racionalitás igényének táplálása az, ami végső soron nem racionális, akkor ezentúl nem a teljes bizonyosságot, hanem a legnagyobb valószínűséget kell racionálisnak tartanunk, illetve ennek keresését és beazonosítását.
Forrás: https://sola.hu/folyoirat/a-hit-racionalitasanak-vizsgalata-pascal-gondolattoredekeinek-fenyeben/?print=pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése