Egy koraérett ringló
Az ágról leesett.
Szívében egy pirinkó
Hernyócska hempereg.
Tekergőzik vidáman,
De jó puhácska ház!
Zöld-aranyos húsában
Kedvére lakomáz.
A ringló teste gazdag
És édes, mint a méz.
Amit megenne, azt ad,
És ennyi az egész.
Nincs semmi gondja, bölcs ő,
Ameddig enni bír.
A ringló neki bölcső,
A ringló lesz a sír.
Nem sejti, árva féreg,
Hogy eljön az idő,
És meghasad a kéreg,
A sárga szemfedő,
S a jó húson keresztül
Valami másba rág,
S rászakad mindenestül
A végtelen világ.
Sík Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése