«Ismét felvivé Őt az ördög egy igen magas hegyre s megmutatá neki a világ minden országait s azok dicsőségét, és mondá neki: Ezeket mind neked adom, ha leborulván imádandasz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál sátán! mert írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj.» (Mt 4, 8-9).
a) Mindezt neked adom, ha leborulsz bálványok előtt. A bálvány nem Isten, tehát nem igazság, nem élet. Vagy ha élet, hát csak úgy, mint ahogy az illúziók élnek fejünkben, melyeknek vége a keserű kiábrándulás. Ne tarts a bálványok felé. Keresed a világot, a több, jobb világot bálványok tiszteletében, milyenek a hatalom, az élvezet, a szépség, saját szenvedélyeid, s mikor mindent bírni akarsz, lefokozod önmagadat.
Mit használ neked a világ, ha nincs élni, örvendezni tudó szíved? Mit ér a kert, ha ki van szúrva szemed? Ez a szép, dicsőséges világ kín és gyötrelem lesz szép és dicsőséges lélek nélkül. Élvezetei ki nem elégítenek s illúziókkal s csalódásokkal keserítenek. Megőrzöm s óvom szabadságomat, hogy igézetével le ne győzzön. «In libertate labor», ez a szabadság munkát s küzdelmet kíván.
b) Az ellenkezője igaz; akkor bírsz mindent, ha e bálványok előtt nem hajolsz meg, ha úri lélek vagy. Jézus egy más kísértésben is megmutatja, mily elszántaknak kell lennünk, hogy az Isten útjait a dicsőség s nagyravágyás igézeteiért el ne hagyjuk.
Prohászka Ottokár: Elmélkedések az evangéliumról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése