Tudod, hogy egy nőstény sas hogyan választ apát sasfiókáinak? Nagyon érdekes dolgot csinál… letör egy gallyat egy fáról vagy bokorról, a csőrébe veszi, magasra emelkedik, és ezzel a gallyal körözni kezd. A sasok elkezdenek repülni a nőstény körül. Aztán ledobja ezt az ágat, és az egyik sas felkapja ezt az ágat a levegőben, és odaviszi a nőstényhez - nagyon óvatosan, csőrtől csőrig. A sas fogja ezt az ágat, és újra ledobja. És a hím újra elkapja és elhozza. És így ismétlődik sokszor-sokszor. Ha mindezen ismétlődő ágdobások során a sas minden alkalommal felveszi, akkor a nőstény választja, és párosodnak. Aztán magasan egy sziklán kemény ágakból fészket raknak. A fészek meglehetősen merev, az ágak között nagy távolságok vannak - és ekkor az anya és az apa csőrével elkezdi kitépni a saját magából a pelyheket és a tollakat. Ezzel a pihével és tollakkal bélelik ki a fészket, eltömítik velük az összes lyukat, és puhává és meleggé teszik a fészket. Egy ilyen puha és meleg fészekben a sas tojást rak - egy vagy kettő, ritkán többet. A sasfiókák megjelenésekor a szülők szárnyaikkal megvédik őket az esőtől, a tűző naptól, enni és vizet visznek nekik. És most nőnek a fiókák. Elkezdenek fejlődni a tollak, a szárnyak és a farok erősödik. Végül már kirepültek, bár még elég kicsik. Aztán anya és apa látja, hogy már itt az idő... apa leül a fészek szélére, és a csőrével dörömbölni kezd, kiüti belőle az összes tollat és pihét. Ennek eredményeként csak egy merev ágkeret maradt meg, amelyet a legelején szőttek és hajtogattak. Ugyanakkor a fiókák ülnek ebben a szétrázott fészekben. Kényelmetlenek, kemények, nem értik, mi történt – elvégre anyu és apa régen olyan ragaszkodó és gondoskodó volt! Anya elrepül valahova, halat fog és leül a fészektől körülbelül öt méterre, hogy a fiókák lássák. Aztán a fiókái előtt csendesen enni kezdi ezt a halat. A fiókák a fészekben ülnek, ordibálnak, csipognak, nem értik, mi történt - elvégre minden más volt korábban. Anya és apa etette őket, vizet adott nekik, és most minden megváltozott: a fészek kemény lett, nincs toll és pihe, sőt maguk a szülők is esznek halat, de nekik nem adnak! Mit kell tenni? Szeretnél enni! És akkor a fiókák megteszik az első kísérletet, hogy kiszabaduljanak a fészekből. Persze ennek a próbálkozásnak az a vége, hogy az ügyetlen, még mindig képtelen, semmit sem tudó sasfióka kiesik a fészekből és a mélybe zuhan... majd apa (aki egyszer gallyakat fogott) fejjel alárepül, elkapja a sasfiókát és visszarakja a kényelmetlen fészekbe. És minden kezdődik elölről. A fiókák leesnek, és az apa elkapja őket. És a sasok között egyetlen sas sincs megsérülve! És kora ősszel,a sasfióka olyan mozgásba kezd, amilyet még soha: kitárja oldalirányú szárnyait a szélben, belezuhan a légáramba, és megteszi első repülését ... És amint a fióka magától repülni kezd, a szülők magukkal viszik, és megmutatják, hol található a hal. Ettől a pillanattól kezdve nem hordanak neki élelmet a csőrükben.
A sasok így tanítják fiókáikat.
forrás: fb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése