Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük
minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel
megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a
plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az
az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal
töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után
szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta
őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes,
tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a
tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba
felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a
kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé
képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a
parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember
nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes
leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket
fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az
ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a
személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg
kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített,
kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan,
fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve
látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett
az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon
túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a
falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a
férfinak
Ismeretlen szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése