Sitit sitiri Deus! Szomjazza az Istent!
Hogyan szomjazzuk Őt?
Az
Isteni szomj nem oltható mással, mint szomjjal, a vágya nem tölthető ki mással, mint a
lelkek felé való vágyódással. (...)
Önök is ezt óhajtják, s ha nem éreznének így, akkor még öntudatlanok, még nem ébredtek fel. Az önök szívének vágya: ki a szennyből a friss, szabad, tiszta légkörbe, napsugárba; a télből ki a tavaszba. Ez a szomjazó Krisztus az Ő két karjával utat mutat, hogy merre kell menni. Ez a két krisztusfa azt sürgeti, hogy emberek, a lelkeket komolyan közölni, művelni, tisztítani! Hát már megvolt a komoly munka, mit lelkeket kíván? Bele fektettetek már valamit? Megvan már a „geronnenes Blut? Nem veszitek észre, hogy a ti éltetek talán valami csapodár; küzdött-e már mindeniktek?” Krisztus oly komolyan áll előttünk s mondja: „Én már megtettem a részemet.”
Én mindent odaadtam, mit adtatok ti? A ti lelketek nekem kincs, gyöngy, méz, élvezet. Én utánatok jártam, én bevittelek titeket ebbe a szép, kedves világba. Adjátok nekem a ti szíveteket, ha szívet adtok, szívet biztosítok nektek.
Prohászka Ottokár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése