A nagybeteg megfogta az orvos kezét:
– Úgy félek a haláltól! Mondja, doktor úr, mi vár rám a halál után? Milyen lesz majd az a túlvilág?
– Nem tudom – válaszolta őszintén az orvos.
– Hát ön nem tudja? – kérdezte a haldokló halkan.
Ahelyett, hogy újabb választ adott volna, az orvos kitárta a folyósra
nyíló ajtót. Egy kutya futott be, felugrott rá, és minden mozdulatával
kinyilvánította abbéli örömét, hogy újra láthatja gazdáját.
Ekkor az orvos a beteghez fordult és megkérdezte:
– Figyelte, hogyan viselkedett a kutya? Még soha nem volt ebben a
helyiségben és nem ismeri ennek lakóit sem. Azt azonban tudta, hogy a
gazdája ebben az ajtó mögötti helyiségben van, ezért ugrott be olyan
vidáman, mihelyt kinyílt az ajtó.
Nézze – folytatta az orvos –, én nem tudok semmi közelebbit arról, ami a
halál után vár ránk, de elég annyit tudnom, hogy az én Uram és
Parancsolóm van odaát. Ezért, ha majd egy napon kinyílik az az „ajtó”,
nagy örömmel futok be rajta én is – az ön kutyájához hasonlóan – a
„Gazdámhoz”.
forrás: keresztenyelet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése