Élt egyszer egy gazda, aki saját kis gazdaságának termékeit árulta a környékbelieknek. Nem volt gazdag, de családjának mindene megvolt, amire szükségük volt. Egy napon a falubéli pék, aki már egy ideje rendszeresen vett tőle vajat, úgy döntött, hogy megméri, vajon tényleg pontosan fél kilót kapott-e a gazdától.
Gyanúja hamar be is igazolódott: valóban nem volt meg a fél kiló, ezért a pék olyan dühös lett, hogy azonnal fel is jelentette a gazdát csalásért.
Eljött a tárgyalás napja, és a bíró az érintettek meghallgatása után megkérdezte a gazdától, hogy megmérte-e pontosan a péknek eladott vaj súlyát.
„Tiszteletre méltó uram, én csak egy egyszerű ember vagyok, nem tudok grammra pontosan mérni, de van egy egyszerű kétkarú mérlegem.” – felelte a gazda.
„És hogyan méri le a vajat, amit adni szokott a péknek?” – kérdezte tovább a bíró.
„Régóta vagyok már a pék vásárlója,” – kezdte el magyarázni a gazda – „és mindig úgy csinálom, hogy felteszem a mérleg egyik serpenyőjébe a tőle vett fél kiló kenyeret, a másik serpenyőbe pedig kimérem neki a vajat. Pontosan ugyanolyan súlyú vajat kap tőlem, mint amilyen súlyú kenyeret ad nekem.”
forrás: https://hasznaldfel.hu/gazda-es-pek-egy-tortenet-az-oszinteseg-hianyanak-kovetkezmenyeirol/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése