Bennem mindig vitát kelt a hit és a tudás viszonya, melyik van előbb, melyik fontosabb, és itt rá kell jönnöm, nem jó a kérdés. Hanem a megoldás abban van, hogy mikor melyik kell. Azt szoktam mondani, hogy a tudás előbbre való, mint a hit. Mert ha tudom, akkor már minden ok. De most meg kell cáfolnom ebben magamat. Ha azt mondom, hogy tudom, hogy igaza van az Istennek ebben a részben, mert ha akkora a hitem, mint egy mustármag, akkor a fa beleugrik a vízbe, de ezt mégsem tudom elhinni, pedig tudom, hogy igaz, akkor Itt a tudás megvan, de nincs meg a hit. Tudom, hogy az Isten nem hazudik, tudom, hogy a Biblia igazat mond, tudom, hogy lehetséges, és itt nem a tudás van elöl, hanem a hit, s ha nincs meg, akkor nem működik a rendszer. Nem véletlenül mondja ezt az Isten. Ő soha nem beszél össze-vissza. Amit mond, az úgy van. Mit is akar Ő nekünk ezzel mondani? Azt, hogy kishitűek vagyunk. Nekünk, embereknek akkora erőt, lehetőséget, potenciát adott – amiről álmodni sem merünk, elképzelni sem tudjuk –, amit így akar kifejezni, hogy végre fogjuk már föl, hogy kik is vagyunk. Ezt a nagy képességet, amit a Tőle hozott lelkünk milyensége ad, mi naponta mindig lebontjuk, leöntjük vízzel, hitetlenséggel, nyomorúsággal.
Pável Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése