Ezek után tehát tartsuk állandóan szem előtt, hogy mindazt gyanúsnak kell tartanunk, ami annyira rabul ejt bennünket, hogy az értelmünk is elhomályosodik tőle. Mert azon az úton sohasem szerezzük meg a szellemi szabadságot. Ez utóbbinak ugyanis egyik sajátsága az, hogy mindenben fölleli Istent, és képes minden tárgyról elmélkedni. A többi mind csak rabszolgasága a szellemnek, s eltekintve attól, hogy a testre nézve ártalmas, annyira megkötözi a lelket, hogy nem képes növekedni. Úgy van vele, mint aki útközben mocsárba vagy hínárba keveredik, s nem képes belőle kivergődni. Így jár a lélek is, bizonyos tekintetben, pedig ennek [ti. a léleknek], ha előre akar jutni, nem csak szabadon kell járnia, hanem röpülnie is.
Avilai Szent Teréz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése