De az ember megfeledkezett arról, hogy énje szellemi, halhatatlan; és része Istennek. Azonosítva magát a testtel, ahelyett, hogy ő volna ura a testében működő óriási természeti erőknek, azok lettek úrrá fölötte, és így önmagát lehorgonyozva az anyagi világba, a legsúlyosabb rabságba döntötte magát. A test vágyai mint súlyos láncok nehezednek reá, az állatias ösztönök elhatalmasodnak rajta, elnyomják felsőbbrendű képességeit és szellemi látását. Ez a paradicsomi bukás, melyben még ma is az emberiség legnagyobb része benne él és vergődik.
Az ember azt a tényt, hogy él, balgán a saját személyi érdemének hiszi, és balhitével beárnyékolja felsőbbrendű énjének tündöklő fényét. Szerelmet, táplálkozást lesüllyeszt élvezeti cikké, rabjává válik a birtoklási vágynak, játékszenvedélynek, ivásnak, dohánynak, saját kényelmének és elkorcsosult ösztönei száz- és százféle megnyilatkozásainak.
Az átlagembernek vonzalmai is testiségének megnyilatkozásai. Szeretete önző, mindig kapni akar, s ha ad, viszonzást vár érte. Képességeit, tehetségeit is saját személyes előnyére igyekszik használni, megfeledkezve a közről, melyek szolgálatára azokat kapta. Hs eredményeket ér el, azt saját személyes dicsőségének tartja, és nagyra növeli magában becsvágyat és hiúságot. Gőgös a személyére, és azt képzeli, hogy az erők és képességek, amelyeket valójában földi feladatának elvégzésére kapott, Az ő személyes tulajdonságai.
Pedig ha egy kicsit gondolkoznék azon, hogy hiába akar valaki például olyan nagy művész lenni, mint Michelangelo, nem tud, mert tehetséget senki sem adományozhat önmagának, sem másnak, akkor rájönne arra, hogy azokat a képességeket is, amelyekkel rendelkezik, valahonnan kapta, de bizonyára nem azért, hogy dicsekedjék vele, és csak saját személyes előnyeire használja. Elvakultságában nem tudja, hogy minden képesség Istenből ered, az ember csak csatorna, amelyen keresztül az isteni tulajdonságok mint tehetségek nyilatkoznak meg.
Yesudian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése