Ajtó

 

A három ajtó (s ezek egyetlen ajtót alkotnak).

1. Az üresség ajtaja. Sehonnai. Nincs benne hely az énnek, nem is léphet keresztül rajta. Ezért nem használhatja az, aki valahová tart. Ajtó-e egyáltalán? A nem-ajtó ajtaja.

2. Jeltelen, felirat nélküli ajtó, minden eligazítás nélkül. Nem különbözteti meg semmi. Ezért senki sem mondhatja rá: “Ez az! Ez az ajtó!" Nem lehet fölismerni róla, hogy ajtó. Nem vezetnek hozzá más tárgyak, rámutatva: “Mi nem vagyunk az, de ott áll ő — az ajtó!" Nincs rajta jelzés: “Kijárat." Hiába keresünk rajta feliratokat. A jelzett ajtók, a magukat ajtónak kikiáltó ajtók nem az igaziak. De ne keresd még ezt a feliratot sem: “Nem-ajtó." Vagy: “Nem-kijárat."

3. A vágy nélküli ajtó. Nem kívánt és nem tervezett. Sohasem várták, sohasem kívánták. Nem akarták, hogy ajtó legyen. Nem tréfa, nem becsapás. Nem kiválasztott. Nem kizárólagos. Nemcsak a keveseké. Nem a sokaké. Nem tartozik senkihez. Céltalan ajtó. Végtelen ajtó. Nem nyitja kulcs - ne képzeld tehát, hogy kezedben a kulcs. Ne fűzd reményeidet a kulcsaidhoz.

Nincs értelme rákérdezni sem. Mégis kérdezned kell? Kit? Miről? Ha elkéred az összes ajtó listáját, ez nem szerepel rajta. Ha elkéred az összes ajtó számait, ennek nincs száma. Ne áltasd magad azzal a gondolattal sem, hogy csupán nehéz rátalálni, és fortélyosan nyílik. Ha keresed, eltűnik. Visszavonul, megkisebbedik. Semmivé válik. Nincs küszöbe, nincs alja, nincs üres helye sem. Nem tartozik sem ehhez a világhoz, sem egy másikhoz. Nem támaszkodik semmire. Mivel nincs alapja, ez minden fájdalom vége. Nem marad hátra tennivaló. Ezért nincs küszöb, nincs lépcső, nincs előrehaladás vagy hátralépés, nincs belépés vagy megállás. Ez az ajtó, amelyben minden ajtó végződik. Nem építette senki, lehetetlen és lerombolhatatlan, rajta áramlik ki minden tűz, amikor “kialszik".

Krisztus azt mondta: “Én vagyok az ajtó". Az átszegezett ajtó. A kereszt: beszögezik az ajtót, amelyet a halál becsapott. A feltámadás: “Látjátok, én a nem-ajtó vagyok." “Miért nem néztek az égre?" Attollite portas principes vestras. Ősi kapuszárnyak, táruljatok - (Zsolt 24, 7.) Emeljétek föl fejeteket, kapuk (Zsolt 24, 9.). Minek? A Dicsőség Királyának. Ego sum ostium. Én vagyok az ajtó. (Jn 10, 7.) Én vagyok a nyílás, a feltárulkozás, a kinyilatkoztatás, a fény kapuja, maga a Fény. “Én vagyok a világosság", és a világosság kezdettől fogva benne van a világban. (Bár sötétségnek látszott.)

Thomas Merton