Mester: A szenvedés az ellenállásból születik. Amikor az élet nem a vágyaid szerint alakul, vagy amikor ragaszkodsz ahhoz, ami mulandó, megjelenik a szenvedés. Nem maga az esemény, hanem az, hogy ragaszkodsz ahhoz, hogyan kellene lennie, az hozza a fájdalmat.
Kereső: Tehát azt mondod, hogy a szenvedés az én hibám?
Mester: Nem hibáról van szó, hanem félreértésről. Az elme azt hiszi, hogy irányíthatja az életet, hogy megőrizheti az örömöt, és elkerülheti a fájdalmat. De az élet folyamatosan változik. Az elme ellenállása ennek az igazságának a szenvedés gyökere.
Kereső: Ha a szenvedés az ellenállásból fakad, hogyan hagyhatom abba az ellenállást?
Mester: Úgy, hogy felismered: a szenvedés nem büntetés, hanem útmutató. A szenvedés megmutatja, mihez ragaszkodsz még, milyen területeken azonosulsz a hamis énnel.
Kereső: Mi az a hamis én?
Mester: A hamis én az, amit magadról hiszel—gondolatok, érzelmek és történetek összessége, amit az elméd hoz létre. Ez az én ragaszkodik az irányításhoz és a különállóság illúziójához, és ez az, ami felerősíti a szenvedést.
Kereső: Akkor szükséges a szenvedés a megvilágosodáshoz?
Mester: Nem szükséges, de a legtöbb ember számára ez a katalizátor. A szenvedés képes lerombolni az illúziókat. Rákényszerít, hogy szembenézz az elme és az azonosulásainak a korlátaival.
Kereső: De a szenvedés olyan elsöprő. Hogyan tekinthetem tanítónak, amikor annyira fájdalmas?
Mester: Kezdd azzal, hogy megfigyeled a fájdalmat, ahelyett, hogy megpróbálnál elmenekülni előle. Figyeld meg, hogyan keletkezik, hogyan mozog benned. Ne bélyegezd „jónak” vagy „rossznak.” Egyszerűen csak légy tanúja. Ebben a tanúságban felfedezel egy csendes teret—egy részedet, amely érintetlen marad a szenvedéstől.
Frank M. Wanderer: Megvilágosodás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése