Halál

Amikor valaki meghal, az emberek gyászolnak, mert azt hiszik, hogy az illető már nincs többé. De mit jelent valójában a halál?

A halál csak a forma eltűnése, de nem a létezés vége.

Gondolj egy hullámra az óceánban:

Egy hullám megjelenik, formát ölt, mozog, majd eltűnik. De valójában a hullám soha nem volt különálló az óceántól. A formája változott, de maga az óceán mindig ugyanaz maradt.

A test és az elme olyan, mint a hullám – megjelenik és eltűnik. A Tudatosság, az Önvaló azonban mindig jelen van, ahogyan az óceán a hullámok mögött.

Ez azt jelenti, hogy az Önvaló örök és változatlan. Nem született meg, és nem is fog meghalni, mert soha nem volt külön a létezéstől.

A halál azt jelenti, hogy a test „álma” véget ér, de a Tudatosság folytatja önmagát. Nem megy sehová, mert soha nem is volt elválasztva semmitől."

Frank M. Wanderer

Heti ige

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

Mt 5,8

Zen történet

Egy napon az egyik remete kunyhó közelében felbukkant egy mérges vipera-ivadék, arra tekergőzött, már ahogy a viperák csak szoktak. Idővel a remete olyannyira megkedvelte a kígyót, mintha csak a saját gyermeke lett volna. Egy bambusznádban adott neki menedéket, és szeretettel bánt vele. Miután a vipera tanyája a bambusznádban volt, csak Bambusznak szólították, a remetét pedig – mivel úgy szerette a kígyót, mintha a gyermeke lett volna – „Bambusz apó” néven emlegették.

Amikor a bódhiszattva értesült róla, hogy az egyik remete egy kígyót tart magánál, magához hívatta, és megkérdezte, igaz-e a hír. Amikor a remete igennel válaszolt, a bódhiszattva így szólt hozzá:

– Egy kígyóban soha nem szabad megbízni, engedd szabadon!

– De hát az én viperám olyan kedves a számomra, mint a tanítvány a mesterének, képtelen lennék élni nélküle – érvelt a remete.

– Nos – felelte a bódhiszattva –, akkor tudd meg, ez a kígyó lesz a veszted!

A remete azonban nem törődött a Mester figyelmeztetésével, és továbbra is magánál tartotta a kígyót, amitől képtelen volt megválni.

Alig telt el néhány nap, a remeték elhatározták, mindannyian elmennek gyümölcsöt gyűjteni. Találtak is egy helyet, ahol bőségesen termett a sokféle gyümölcs, ezért úgy döntöttek, két-három napig ott maradnak. Velük tartott Bambusz apó is, viperáját pedig a remetekunyhóban hagyta a bambusznádba zárva. Amikor két-három nap múltán hazatért, nyomban meg akarta etetni a kígyót, ezért kinyitotta a bambusz odút, odanyújtotta a kezét, és így szólt: „Jöjj, fiam, már biztos éhes vagy.” A vipera azonban roppant dühös volt a hosszú koplalás miatt, és belemart a felé nyújtott kézbe. A remete a helyszínen szörnyethalt, a kígyó pedig az erdőbe menekült.

Forrás: https://www.kagylokurt.hu/16429/buddha/buddha-es-a-kigyok.html

Isten gondoskodik - ha hagyod

Jézus egész életével tanúságot tett arról, amit tanított, hogy a gonoszt úgy lehet legyőzni, ha az életünket sem tagadjuk meg tőle. Jézus konkrétan úgy győzte le a gonoszt, hogy megengedte neki, hogy kivégezze őt egy keresztfán. Jézus nem olyan törvényt ad nekünk, ami megfelel a széleskörű társadalm elvárásoknak, ami megfelel a jogalkotásnak, ami ebben a kis szűkös emberi életben igazságosnak tűnik, hanem egyszerűen szólva Ő a tökéletességre hív minket, és ennek megfelelően tökéletes isteni törvényre tanít minket, ami számunkra nem csak rövid távon, hanem lelki távlatokban ad igazságot és békét. Teszi ezt úgy, hogy közben megfogható közelségben marad, bármikor megszólíthatjuk őt, lehajol hozzánk, emberekhez is; akkor is segít, amikor nem látjuk. Jézus elsődleges célja, hogy kiszabadítson minket abból a hálóból, amibe belegabalyodtunk. Teljesen mindegy, hogy fáj-e, hogy az életünkbe kerül-e, Jézus sokkal magasabbról, madártávlatból lát, és valódi segítséget akar adni, miközben érti a bajainkat, érzi a fájdalmainkat is. A süllyedő hajónak az alsó kabinjából nem csak egy kabinnal feljebb akar vezetni minket, hogy aztán két perc múlva (pl. következő életben) megint ugyanabban a bajban legyünk, mint korábban, hanem távlatot akar adni, hogy ha őt követjük, akkor nem pusztán egy kabinnal kerülünk feljebb, nem csak a hajó aljáról jutunk a felső részbe, hanem képessé tesz, hogy elsétáljunk a tenger tetején, ne legyen ránk hatással a vihar; szárazföldet ad, sőt, szárnyakat ad, hogy szabadon elrepüljünk. De ehhez el kell engedni ezt a hálót, amiben most élünk, azt, hogy az érzelmeink vezessenek, hogy például bosszút akarjunk állni.

Szeibert Márton

forrás: Túllépés 2025. február

Heti ige

Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

Jn12,24

Béke

- Mit keresel? 

- Békét - felelte a látogató. 

- Azoknak a számára, akik az énjüket akarják védeni, az igazi Béke csak nyugtalanságot hoz és zavart kelt. 

Annak a vallásos csoportnak pedig, amelyik azért jött, hogy őt bámulja és áldását kérje, huncut mosollyal azt mondta:

 - Az Úr békéje legyen veletek, és zavarjon titeket állandóan!

Anthony De Mello

Evidencia - tűllépés

 

Persze ez a kérdés evidens, és sokszor úgy tűnik (Önök is bizonyára voltak már így), hogy olyan kérdéseket teszünk fel, amik nyilvánvalók, túlságosan is nyilvánvalók, mégis, miközben úgy tűnik, hogy evidens kérdést teszünk fel, aközben a kérdés már meghaladta az evidenciát, már nem ugyanaz a kérdés, már a Te egyedi kérdésed lesz, és amikor felteszed, amiatt teszed fel, mert tudod, hogy tétje van, és a választ nem fogod a „másik füleden kiengedni”, hanem ezer idegszállal figyelsz rá… Ugyanakkor a nyelv képtelen ezt a finomságot megkülönböztetni, mert ugyanazokat a szavakat tudod használni, mint amikor az evidens kérdést teszed fel. Emiatt nem lehet, vagy inkább nem szabad csodálkozni azon, ha a környezeted ezt az átváltást nem érzékeli, és továbbra is úgy vélik, hogy egy evidens kérdést tettél fel, amire a válasz is nyilvánvaló, és különösebben nem foglalkoznak vele. Ebben az értelemben a nyelv cserbenhagy, és mint a világban való létünk egyik meghatározó eszköze, magányosságra ítél. Ennek a magánynak a csendje egyben kilépés a világból, belépés a belső világunkba, ahol alig várja Isten, hogy végre beszélni tudjon veled, hogy végre te legyél, önmagad, csendben…

Rizmayer Péter

forrás: AQUILA Magazin 2025.február

AQUILA Magazin - 2025. február