Bátor Botond, a magyar pálosok rendfőnöke nem tűri a történelemhamisítást
A közelmúltban a lengyel Tátrában jártam, ahol egy Bachledówka nevű kistelepülés legmagasabb pontján szép kegyhelyre akadtam.
Pálos szerzetesek gondozzák, és templomuk előterében
kiállítás látható a hazájukban igen elterjedt szerzetesi közösség
magyar gyökereiről.
Ez azért figyelemre méltó, mert idehaza
a rend létéért, identitásának megőrzésért küzd, ugyanis álértelmiségi
körök ezt az egyetlen magyar alapítású, immár több mint hétszáz éves
múltra visszatekintő szerzetesi közösséget, pontosabban, a rendről
leválasztottan a pálosság fogalmát szemelték ki a magyar ősvallás máig
fennmaradt letéteményesének.
A püspöki konferencia tavaly körlevélben hívta fel a figyelmet az
egyre terjedő újpogányság veszélyeire, és a Keresztény Értelmiségiek
Szövetsége a napokban kezd száz előadásból álló országos felvilágosító
kampányba e témakörben. A témák egyike éppen a pálos rend igaz
története, Rómához és a magyarsághoz való mindenkori és egyidejű hűsége
lesz.
Pázmány Péternek tulajdonítanak egy megszívlelendő mondást,
miszerint „ha tudni akarod Magyarország állapotát, akkor tekints a
pálosok rendjére, amelyet ha virágozni látsz, az országnak is jó lesz a
sorsa, viszont ha hanyatlani látod, az országnak is rosszul áll a
szénája”.
Bátor Botondot, a Magyarországi Pálos Rendtartomány
tartományfőnökét a rend mai helyzetéről kérdeztem. A motoros
zarándoklatok vezetőjeként is ismert szerzetes elmondta, a legnagyobb
baj a rend történetét körülvevő tudatlanság, illetve féligazságok
tudatos, rosszindulatú terjesztése. A tatárjárás után lepusztult és
elnéptelenedett ország fizikai és lelki újjáépítésében, a magyar
írásbeliség és tudományosság felvirágoztatásában elévülhetetlen
érdemeket szerzett közösség sorsa mindig egy volt a nemzetével. A
török, majd II. József császár szerzeteseket korlátozó intézkedései,
később a kommunizmus egyaránt sújtotta a pálos rendet, amely azonban a
szabadság lehetőségeivel élve, mindig újjászervezte közösségeit. Így
ismét működnek az ország négy településén, a fővárosban, Márianosztrán,
Pécsett és Petőfiszálláson.
Tőlük azonban teljesen függetlenül, róluk vagy tudomást sem véve,
vagy őket lengyelbérenc hazafiatlansággal vádolva, egyesek az „igazi
pálosságot” a magyar ősvallás, a sámánok és a táltosok ideológiájának
őrzőjeként szeretnék látni. Ugyanezen „szakemberek” szerint Szűz Mária
nem zsidó, hanem magyar anya volt, Jézus pedig pártus herceg.
„Nem akarom a helyzetet dramatizálni, de húsz évvel a
rendszerváltozás után újfajta üldözésnek vagyunk kitéve, ami
rafináltabb a korábbiaknál” – mondta a tartományfőnök. Úgy érzi, hogy a
magyar ősvallás „apostolainak” útjában állnak az igazi pálosok. A
hazafiság zászlaját lengető ideológusok tevékenységéről lesújtó
véleménye van: „A liberalizmusnak és ennek a vallási szinkretizmusnak
ugyanaz a gyökere. Akik az újpogány mozgalmakat támogatják, azoknak
csak az a fontos, hogy az egyháztól minél többeket elszakítsanak,
miközben – félrevezető módon – magukat kereszténynek nevezik. Beszéltem
táltosokkal, akik teljes meggyőződéssel katolikusnak gondolják magukat.
Szabad vallásgyakorlás van hazánkban, legyenek táltosok, ha akarnak, de
hagyják békén a katolikus egyház hitrendszerét és a mi
szerzetesrendünket. Vegyék tudomásul, hogy Boldog Özséb nem valami
guru, hanem katolikus rend alapítója” – mondta a tartományfőnök. Szerdahelyi Csongor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése