Thomas Merton: Senki sem sziget, 5. fejezet: A kereszt szava
...
A bűn személyiségünk legmélyére hatol be. Azt a valóságot rombolja szét, amelyen igaz jellemünk, azonosságunk, boldogságunk alapszik: lényünknek Istenre irányultságát. Arra vagyunk teremtve, hogy azt akarjuk, amit Isten, azt tudjuk, azt szeressük, amit Ő. A bűn: azt akarni, amit Isten nem akar, azt tudni, amit Ő nem tud, azt szeretni, amit Ő nem szeret. Ezért minden bűn az igazság, az engedelmesség és a szeretet ellen irányul. S mindhárom dologban kiderül, hogy ezáltal nemcsak Isten ellen követjük el a legnagyobb igazságtalanságot, hanem önmagunk ellen is.
Hiszen mire jó azt tudni, amit Isten nem tud? Ha azt tudom, amit Ő nem, akkor a semmit ismerem. S miért szeressem azt, amit Ő nem szeret? Van-e értelme azt szeretni, ami nincs: hiszen Ő mindent szeret, ami van. Hivatásunk az, hogy mindent szeressünk, amit Ő szeret, éppen úgy, ahogyan Ő szereti őket. Ha azt akarom szeretni, ami nincs, akkor elutasítom annak szeretetét, ami van. S miért tennénk tönkre magunkat azzal, hogy azt akarjuk, amit Isten nem? Ha akarata ellenére akarnánk valamit, akkor önmagunk ellen fordítanánk akaratunkat. Lelkünknek mindig arra van leginkább szüksége, amit Isten akar nekünk. Ha mást akartunk, akkor magától az élettől fosztanánk meg magunkat. Így, ha vétkeztünk, akkor a lelkünk éhen hal.
...
A hősiesség önmagában haszontalan, hacsak nem Istenből születik. Azt az erőt nem rontja meg a gőg, amelyet Krisztus szeretete önt belénk. Először is azért, mert addig nem igen kapjuk meg ezt az isteni erőt, amíg egészen föl nem ismertük saját gyöngeségünket, és nem tudjuk biztosan, hogy az erőt valóban ajándékba kaptuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése