Irgalom - Thomas Merton

Thomas Merton

(A csend szava című, Thomas Merton írásokat tartalmazó könyvből)

Senki sem sziget
11. fej.: Irgalom

1.

Milyen közel kerül hozzánk Isten, ha már eljutottunk addig, hogy fölismerjük és elfogadjuk a saját nyomorúságunkat, és rábízzuk minden bajunkat! Minden emberi várakozás ellenére is gondoskodik rólunk, ha rászorulunk, segít megtenni még azt is, ami lehetetlennek látszott. Most ismerjük meg Istent, nem valami elvont jelenlétben, amelyben a saját elképzeléseink szerint cicomázzuk fel őt - hanem a puszta reményben, amely néha közel járhat a kétségbeeséshez. A tökéletes remény a kétségbeesés szélén érhető el, amikor ahelyett, hogy belezuhannánk a szakadékba, egyszerre azon kapjuk magunkat, hogy járunk a levegőben. A remény mindig a kétségbeesés határán mozog, de sohasem lépi át ezt a határt, mert a legválságosabb pillanatban Isten ereje egyszercsak megerősíti gyöngeségünket. Így akkor várjuk legbiztosabban az Ő irgalmát, amikor minden veszélyben forog, a legkilátástalanabb helyzetben keressük a legnyugodtabban Őt: bízunk abban, hogy benne akkor sem csalódhatunk, amikor még az igazak is ellenünk fordulnak, s azok is elvetnek, akik magukénak mondják az Ő szeretetét.
...
5.
Az emberek egy része csak ahhoz elég erényes, hogy elfelejtse saját bűnös voltát. Viszont nem elég bűnös ahhoz, hogy ráeszméljen, mennyire rászorul Isten irgalmára.
Lehet, hogy akik rosszul éltek a földön, magasabbra kerülnek a mennyben, mint azok, akik jónak látszottak ebben az életben. Mi az értéke az erényes életnek, ha hiányzik belőle a szeretet és az irgalom? A szeretet Isten irgalmasságával ajándékozza meg a bűnbánó embert, nem pedig az emberi önelégültséget jutalmazza. A szeretetnek csodálatos ajándéka, ha mélységes bánatot érzünk súlyos bűneink miatt. Istennek megtapasztalt irgalma elragad és kiemel minket önmagunkból. "Mivel nagyon szeretett, sokat bocsátanak meg neki."
...