Részletek a 12. fejezetből
13.
Mennyien vannak, akik ismerik ugyan a magányt, de nem szeretik, mert hiányzik belőle az összeszedettség! Puszta egyedüllét: nem segíti elő azt, hogy önmagukra találjanak. Azért vannak egyedül, mert magányukban elszakadtak Istentől, a többi embertől, sőt még önmaguktól is. …
Aki fél egyedül lenni, mindig magányos marad, bármennyi ember veszi is körül. De aki a magányban és az összeszedettségben megtanul békében maradni a saját egyedüllétével, s ezt a valóságot többre tartja a pusztán természetes társas együttlét illúziójánál, az megismeri az Istennel való együttlét boldogságát. Mindenütt Istennel van egyedül, s valóban csak azért élvezi mások társaságát, mert Istenben szereti őket. Őbenne nem fárasztó a jelenlétük, s a szeretet nem ismer csömört.
Aki fél egyedül lenni, mindig magányos marad, bármennyi ember veszi is körül. De aki a magányban és az összeszedettségben megtanul békében maradni a saját egyedüllétével, s ezt a valóságot többre tartja a pusztán természetes társas együttlét illúziójánál, az megismeri az Istennel való együttlét boldogságát. Mindenütt Istennel van egyedül, s valóban csak azért élvezi mások társaságát, mert Istenben szereti őket. Őbenne nem fárasztó a jelenlétük, s a szeretet nem ismer csömört.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése