Sienai Szent Katalin: Misztikus levelek 1.
"Hát nem nagy vakság és látászavar ez, hogy aki ebben az életben az örök életet ízlelhetné, együtt lakozván Istennel a szeretet és az érzület által , az a pokolra akar méltóvá lenni, együtt lakozván az ördögökkel a gyűlölet és a harag által? Nincs az a teremtmény, aki el tudná képzelni, mekkora az ilyen ostobasága! ...És úgy tűnik, nem várnak a legfőbb Bíróra, aki majd az ördögök társaságára ítéli őket, hanem önmaguk ítélik magukat erre; és mielőtt elválik a lélek a testtől, még ebben az életben megragadják a poklot, míg útonjárók és zarándokok, akik látják, hogy a hall végállomása felé rohannak, mint a szél, és mégsem törődnek vele: emiatt olyanok, mint az ostobák és az őrültek." (42. o.)
"Jaj, jaj, nyissátok fel a megismerés szemét, és ne várjátok a legfőbb Bíró erejére és hatalmára! Mert más bíró az ember és más bíró az Isten. Előtte nem fellebbezhetsz, és nem lehet szószólód vagy ügyvéded; mert az igaz Bíró a lelkiismeretünket tette meg szószólónkká, s az a végén elítéli majd önmagát, és a halálra méltónak ítéli. Ebben az életben ítélkezzünk hát magunk felett, a megfeszített Krisztus szerelmére! Ha bűnösnek ítéljük magunkat, megvallván, hogy megbántottuk Isten és irgalmat kérünk tőle, Ő meg is adja azt nekünk, feltéve, hogy mi sem akarunk bosszút állni és ítélkezni a felebarátunkon. Hiszen azt az irgalmat, amit a magam számára akarok, mások felé is gyakorolnom kell." (43. o.)
"Hát nem nagy vakság és látászavar ez, hogy aki ebben az életben az örök életet ízlelhetné, együtt lakozván Istennel a szeretet és az érzület által , az a pokolra akar méltóvá lenni, együtt lakozván az ördögökkel a gyűlölet és a harag által? Nincs az a teremtmény, aki el tudná képzelni, mekkora az ilyen ostobasága! ...És úgy tűnik, nem várnak a legfőbb Bíróra, aki majd az ördögök társaságára ítéli őket, hanem önmaguk ítélik magukat erre; és mielőtt elválik a lélek a testtől, még ebben az életben megragadják a poklot, míg útonjárók és zarándokok, akik látják, hogy a hall végállomása felé rohannak, mint a szél, és mégsem törődnek vele: emiatt olyanok, mint az ostobák és az őrültek." (42. o.)
"Jaj, jaj, nyissátok fel a megismerés szemét, és ne várjátok a legfőbb Bíró erejére és hatalmára! Mert más bíró az ember és más bíró az Isten. Előtte nem fellebbezhetsz, és nem lehet szószólód vagy ügyvéded; mert az igaz Bíró a lelkiismeretünket tette meg szószólónkká, s az a végén elítéli majd önmagát, és a halálra méltónak ítéli. Ebben az életben ítélkezzünk hát magunk felett, a megfeszített Krisztus szerelmére! Ha bűnösnek ítéljük magunkat, megvallván, hogy megbántottuk Isten és irgalmat kérünk tőle, Ő meg is adja azt nekünk, feltéve, hogy mi sem akarunk bosszút állni és ítélkezni a felebarátunkon. Hiszen azt az irgalmat, amit a magam számára akarok, mások felé is gyakorolnom kell." (43. o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése