"Ki adja nekem, hogy megnyugodjam benned? Ki segít nekem, hogy szívembe jöjj, és megrészegítsd szívemet, és elfeledjem sötét óráimat? Ki támogat, hogy egyetlen javamat, téged átöleljelek? Mi vagy te nekem? Könyörülj rajtam, hogy szóra nyíljék ajkam. Mi vagyok én magam is neked, hogy parancsba adod: szeresselek téged, s ha ezt meg nem cselekszem, neheztelsz reám és roppant nyomorúsággal fenyegetsz? Vajon kicsiny a nyomorúságom, ha nem szeretlek téged? Ó jaj nekem. Könyörülő irgalmadban tárd föl nekem, hogy mi vagy te Uram Istenem. Szólj lelkemnek: “Én vagyok a te segítséged.” Úgy szólj, hogy meghallgassam igédet. Íme, feléd tárul hallgatózó szívem, én Uram, nyisd meg és szólítsd lelkemet: Én vagyok a te segítséged. Szaladok majd a szavaid nyomán és megragadlak téged. Ne rejtsd el Uram orcádat előlem: Hadd haljak meg, hogy a halál meg ne lepjen s majd orcádba tekintsek."
Vallomások, Első könyv, V. fejezet
Vallomások, Első könyv, V. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése