2013. nov. 18.

Elhagyatottságban

Prohászka Ottokár

Uram, nem vagyok méltó, hogy bejöjj; de ha méltatsz és bejössz hozzám, szívem eltelik örömmel és hódolattal. Isten minden szívbe be akar jönni, ezt jelzi az írás: ,,Íme, ajtódnál állok s kopogtatok.'' Te; az Úr... bebocsáttatást kérsz. Nem kényszerítesz, nem tolód föl magad és kegyelmeid. Értelek Uram, vágyódól utánunk. Kopogtatsz szívünk ajtaján, várakozol ajtóm elôtt. És kitartasz, el nem mégy! Ô édes, erôs szeretet! Istenem, hol vagy: ugye közel vagy? Velem vagy? Így lehet tűrni a keresztet s a kínt: Ó Uram, hadd legyek veled! Vigy be országodba. Ámen.

Nincsenek megjegyzések: