„Az egyesítő szemlélődés akkor jön létre, ha a lélek lezárta kapuit minden elől, ami magából kifelé vonja; ha hallgatást parancsolt érzékeinek, tehetségeinek, magának az értelmének (annak az értelemnek, ami ítél és megismer, miközben magát megkülönbözteti tárgyától): röviden, ha a lélek a tiszta értelemmel gondolkozik, a szellem finom csúcsának lesz része megérinteni az Istent. Az Isten ajándékozza magát. Hirtelen egy belső fényt ragyogtat fel váratlanul és előreláthatatlanul; behatol a lélekbe és birtokába veszi, mint az ihlet magával ragadja a beavatottaknak vagy a prófétáknak a szellemét.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése