„Azt szeretnétek, hogy valami olyan tökéletesség útjára tanítsalak, amit föl lehet venni, mint a ruhát, hogy ennek segítségével aztán fáradság nélkül tökéletesnek erezhessétek magatokat? Azt hiszitek, hogy a tökéletesség valami művészet, amit megszerezhetne az ember, ha ismerné a titkát? Ez tévedés; itt nincs más titok, mint hűségesen kitartani az isteni szeretet gyakorlásában… De hogy jutunk el az isteni szeretetre? Erre azt mondom: úgy, hogy akarjátok szeretni. Ahelyett, hogy töprengtek és kérdezősködtök: hogyan egyesítsétek lelketeket Istennel!? – cselekedjetek ezt meg azzal, hogy állandóan Istenre irányítjátok lelketeket… Vannak lelkek, akiknek a folytonos töprengéstől, hogyan kellene csinálni, nem marad idejük megcsinálni valamit; pedig itt keveset kell tudni és sokat cselekedni. Nem kell időt pazarolni azon való gondolkodásra, hogy megvannak-e az embernek a helyes érzelmei, hanem cselekedjük, amit azok az érzelmek sugallnának, ha megvolnának… Ha semmink sincs, az sem baj, hiszen az egyetlen szükséges mindig megmarad, a beleegyezés szava… így kell szólni az Úrhoz: Nincs még semmi bizonyosságom Hozzád, de egészen kezedbe adom magamat. Ezt megtehetjük bármikor. Ha semmi örömünk, semmi kielégülésünk nincs ezekben az aktusokban, az se aggasszon bennünket, mert akkor urunk előtt még drágábbak. Ne mondjátok, hogy nem jön a szívetekből, csak a száj mondja őket. Mert ha a szív nem akarná, akkor az ajkak egyetlen szótagot sem ejtenének ki.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése