„Élni, nemcsak tudni… átélni azt, amit szentek, hősök, könyvek és maga a szentírás ajánl. Átélni a reggeli s esti imában, s napközben való szerető megemlékezésben az Isten közelségéről… átélni a szentmisében, a vasárnap s ünnepnap megszentelésében a krisztusi életközösséget… átélni a tiszta lelkiismeret öntudatában az Isten vigaszait, a békét, örömet… átélni a világ csábjai ellen folytatott harcokban az akarat erejét, az Isten segélyét… átélni a szentgyónásban, áldozásban az utolsó vacsora mennyei izgalmait… átélni az egyszerű nemes jószándékokban, melyeket fölébresztünk, s a jócselekedetekben, melyet öntudattal gyakorlunk, annak a viránynak kellemeit, mely az Isten gyönyörűségének kertje. Tehát – ismétlem – élni, átélni, gyakorolni mindezt lélekkel, öntudattal, ez az erőnek, lelki szépségnek örömnek s a kitartásnak titka… Az élő Istennel való e kapcsolatot megtalálja mindenki a szíve fenekén, s ha komolyba veszi, s kialakítja szerinte életét, meg fogja hallani a mélységben az élő vizek patakjának csörgedezését.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése