Az elme útjain
Az objektív idealizmus
Lelkiség, igazság, jog letörhetik a fizikai erővel szemben, s a Gondviselést nem lehet beugratni minden fizikai hiány pótlására. De mindez nemcsak ne keserítsen el, hanem ellenkezőleg, mélyítse ki belátásunkat, s igazítsa el érzéseinket, és segítsen rá arra az objektív idealizmusra, hogy emeljük ki az erkölcsöt, a jogot a maga szférájába, s ne keverjük azokat össze a phisis iszapjaival, a történések ösztönös elemeivel s a sikertelenségek keserűségével. A szellemi javak mindennél magasabban, egy felsőbb világban állnak. Leérnek ugyan a sárba s a kaotikus kavarodásba; de ott lenn nincsenek otthon. Lehet a legszentebbért harcolni s elbukni; lehet legtisztábbnak lenni, s a közvéleményben besárosodni; lehet a legideálisabb érdekekért is síkra szállni, s mégis az élet s a boldogulás feltételeitől elesni; lehet Isten fiának lenni, s keresztre jutni. De hisz épp ez lesz legkiválóbb jellege az eszményeknek, az ti., hogy világfölényes, s hogy mindig győz; azonban csak a maga helyén, a maga fokozatán, vagyis a szenvedélyek, fegyverek, hatalmak, keresztek, akasztófák fölötti szférában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése