Belső
világunk világnézetünktől függ. Égboltja, tengere, fénye, viharai, éjszakái
olyanok, amilyeneket mi magunk teremtünk. Ha ideális a világnézetünk, akkor
égboltunk tiszta, kristályos olasz-ég, amilyen Catánia fölött ragyog; ha pedig
szkeptikusoknak vagy pesszimistáknak csapunk fel, akkor az égbolt is
savó-színű, felhős, alacsony és ködös lesz s alatta nem Catánia virul, hanem a
Lappok földje, s nem pálmák, hanem borókák nőnek rajta.
Ki
akarna tengődést lendület helyett s sarkövi éjt tavasz helyett? Aki azt
akarná, az a szeretet s örömöt nem ismeri; annak élete nem élet.
Nekünk
tehát erőteljes, lendületes, bensőséges, hatalmas világnézet kell. Hatalmasnak
kell lennie, mely az élet mélységes mélyeiből törjön fel, s megrendítsen s
magával ragadjon; lendületesnek kell lennie, melynek szavára, mint ezüst
harangszóra, mosolyra fakadjon az öntudat, s öröm s béke lejtsen végig a lelken, s mindenek
fölött pedig igaznak, tehát reálisnak s egyben ideálisnak kell lenni, mely az
embert az Isten gondolatai szerint kialakítsa s méltósággal koronázza.
(Részlet Prohászka Ottokár: Diadalmas világnézet című könyvéből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése